Németh Miklós: Nyelvjárás, beszélt nyelv és spontán sztenderdizációs törekvések a XVIII. századi szegedi írnoki nyelvváltozatban. Budapest, Akadémiai Kiadó, 2004.

1. Bevezetés 7
1.1. Elméleti keret, alapvető módszertani kérdések 7
1.2. Célok és munkamódszer 13
1.3. Források 19
2. A források hangrendszerének sajátosságai 27
2.1. A források magánhangzórendszere 27
2.1.1. A labializáció a két forrásban 28
2.1.2. A magánhangzók zártságát jellemző változók 54
2.1.3. A magánhangzók időtartama 72
2.2. A mássalhangzórendszer vizsgálata 78
2.2.1. Palatális és depalatális tendencia 80
2.2.2. A teljes hasonulások 83
2.2.3. A mássalhangzók kiesése a két forrásban 85
2.2.4. A geminált mássalhangzók hangjelölése az alapforrásban 90
3. Morfológiai változók a két forrásban 97
3.1. A -ba/-be és -ban/-ben használata az alap- és kontrollforrásban 98
3.2. Az accusativusi eset kétszeres jelölése a két forrásban 103
3.3. Egy jellemző morfológiai váltakozás az igeragozásban 106
4. Néhány szintaktikai változó vizsgálata 107
4.1. A mennyiségjelzős szerkezet alaptagjának számbeli egyeztetése 108
4.2. A múlt idejű, feltételes módú igealakok használata a mellékmondatokban 115
4.3. Egy apró különbség az igeidők használatában: az -nd jeles jövő 119
5. Összefoglalás 121
5.1. A XVIII. századi szegedi írnoki nyelv jellemzése 121
5.2. Elvi-módszertani tanulságok 126

Irodalom 131
Függelék 133
1. melléklet: A tanácsi jegyzőkönyv iratainak tematikus besorolása 133
2. melléklet: A kontrollforrás (a levéltári forrás átírása) 135